Az elmúlt évek kirándulásai a Bethlen Gábor Alapkezelő, a Nemzeti Együttműködési Alap valamint a Miniszterelnökség támogatásával valósulhattak meg.
Rólunk
Egyesületünk története 1987-ig nyúlik vissza. Ekkor még nem volt Bice-Bóca – ehhez három év kellett. Ebben az évben alakult a Nagycsaládosok Egyesülete Budapesten, melynek működési területe induláskor a három és többgyermekes családok patronálása volt, majd ez a vonal bővült ki, amikor Mórra került az egyesület.
1990 óta létezik hivatalosan is a Bice-Bóca, amely felvállalta a szociális alapellátások javítását, fogyatékos és mozgássérült gyermeket nevelő családok, idős emberek segítését is.
Közösségünk igazi családdá vált az évek során. Kezdetektől Helga (Tényi Sándorné) a vezetőnk, ő terelgeti a csapatot. Szombat a mi közös napunk, ekkor tartjuk klubfoglalkozásainkat Móron, a Szent Imre Közösségi Házban, amelyet a helyi kapucinus rend biztosít számunkra.
„Jól csak a szívével lát az ember…” Ez a mi mottónk. Úgy gondoljuk, a valódi kincsek a felszín alatt rejtőznek. Az igazi akadálymentesítésnek – ahogy Helga mondta egyszer – elsőként az emberek szívében és lelkében kellene kezdődnie. Vagyis a fizikai akadályok leküzdése vajmi kevésnek bizonyul, ha a lelkekben feltornyosuló gátak még ott lapulnak. Sajnos hiába a rámpa, ha nincs, aki feltolja rajta a tolókocsit.
Nálunk nincsenek határok, mindenki „bócás”. Kölcsönösen elfogadjuk egymást, de a ledöntött falak ennél többet jelentenek. Nem csak egy segítő adhat valamit sérült társának, hanem fordítva is: tőlük is sokat lehet tanulni. Tisztaságuk, előítélet-mentességük, őszinteségük, szeretetük és kitartásuk példaértékű.
Rólunk mondták
„Akadálymentesítés – fontos törekvés manapság. Tényleg jó, ha kerekesszékkel is be lehet menni egy üzletbe. (Egy centiméter magas ajtóküszöb, amit én észre sem veszek, másnak mindennapi gond.) Gyanítható azonban, hogy az akadályok túlnyomó többsége mégiscsak közöttünk és bennünk van, s ezeket nem lehet műszaki megoldásokkal eltüntetni.
A valódi akadálymentesítők éppen ezért csakis emberek, nem törvények, nem rámpák, nem liftek, csakis emberek lehetnek. Akik éppen ott vannak, ahol meg kell fogni egy kerekesszéket, meg kell érteni egy nehezen kipréselődő mondatot, vagy egy alig érzékelhető jeladást. Ilyen, akadálymentesítő emberekből álló elszánt csapat a Bice-Bóca, mely 25. születésnapját ünnepelte 2015-ben.
Bár csak olykor-olykor vagyok közöttük, ezt körükben magam is megtapasztaltam, s hálás szívvel köszönöm.”
Száraz Laci atya, Mór
„Sokat tanulhatunk manapság a kínaiaktól. A krízis és esély szavakra ugyanazt az írásjelet használják.“ Richard von Weizsäcker, a Német Szövetségi Köztársaság egykori elnökének gondolata alapján a FRIMO Hungary Kft. azt mondhatja: mi a Bice-Bóca Klubtól tanulhatunk sokat.
Ha nehéz élethelyzetű, sérült emberek a Bice-Bóca Klub segítségével ilyen sokat tudnak adni, akkor cégünknek is helyt kell állnia a versenyszférában. A FRIMO Hungary Kft. ahhoz nyújt kis segítséget, hogy a Bice-Bóca Klub esélyt adhasson a sérülteknek.”
……………………………………………………………………….
Von den Chinesen können wir derzeit viel lernen. Sie haben für Krise und Chance dasselbe Schriftzeichen.“ Laut des Gedanken vom Richard von Weizsäcker, der ehemalige Bundespräsident der Bundesrepublik Deutschland können wir, FRIMO Hungary Kft. sagen: wir können viel vom Bice-Bóca Klub lernen.
Wenn Menschen mit Behinderungen, in einer schweren Lebenslage mit Hilfe vom Bice-Bóca Klub soviel noch geben können, darf sich unsere Firma in der Wettbewerbssphäre auch nicht so leicht unterkriegen lassen.
Damit der Bice-Bóca Klub für diese Behinderten die Chance sein kann, gibt die FRIMO Hungary Kft. eine kleine Unterstützung.