Alapelképzelésünk, hogy minden esztendőben megpróbáljuk sérültjeinknek megadni azokat az élményeket, amiket nem nagyon kaphatnak meg más fórumon. Minden hónapra jut egy-egy nagyszerű rendezvény, buli, pizzázás, köszöntés, színház-koncert. Sok a szereplés is, ahol megmutathatjuk, hogy a sérült ember is micsoda kincseket rejt magában.

Kicsit hosszabb a tanulási időnk, de nagyszerű alkotások születnek. A Fogyatékkal élők napja kiemelkedő rendezvényünk, már évek óta többszáz résztvevővel. A 25-ös esztendőben is nagy készülődés, sok szervezés és fantasztikus megvalósulása volt ennek a programnak.

Nagy érdeklődés kísérte a kirándulásunk szervezését és megélését! A Csodavárás címet mikor kitaláltuk, nem is gondoltuk, hogy ténylegesen csodák sorozata kíséri majd mindennapjainkat a kirándulásunkon. A nyár legviharosabb hetét fogtuk ki /ezt előre a foglalásnál nem tudhatja az ember/. Vihar előttünk, vihar mögöttünk… egyszer sem kerültünk olyan szituációba, hogy az igazi veszélyt jelentett volna. A pócsi Mária mindig velünk volt, segített. Egyszer, az állatkertben áztunk el egy kicsit, de szerencsére ez is csak „szelíd” formában történt.

Az őszi készülődés, a terv, hogy miket készítsünk karácsonyra, illetve, hogy mi legyen a színdarab vagy az előadás, mindig fontos volt számunkra. Sok készület, szervezés, próba, amin keresztül kell megtapasztalni, mennyire ügyes mindenki. Több szereplés, versmondás, éneklés volt a téli időszakban. Karácsonykor pedig egy nagyon bensőséges színdarabbal zárhattuk a tanulási folyamatokat. Max Lukado: Értékes vagy című meséjéből írtunk darabot és adtuk elő. Fantasztikus élmény volt mindenki számára. Volt buli, köszöntés, ünneplés. Csodás dolog volt megtapasztalni, hogy van olyan zenész, aki ingyen jön, játszik és ad… magából és az idejéből! Talán egy kicsit figyelmesebb az emberek többsége, mint korábban volt, de van még mit tanulni mindenkinek.