Egyesületünk története 1987-ig nyúlik vissza. Ekkor még nem volt Bice-Bóca – ehhez három év kellett. Ebben az évben alakult a Nagycsaládosok Egyesülete Budapesten, melynek működési területe induláskor a három és többgyermekes családok patronálása volt, majd ez a vonal bővült ki, amikor Mórra került az egyesület.

1990 óta létezik hivatalosan is a Bice-Bóca, amely felvállalta a szociális alapellátások javítását, fogyatékos és mozgássérült gyermeket nevelő családok, idős emberek segítését is.

Miután a fő profil a sérült emberek segítése lett, ez alapján a név is módosult. A teljes nevünk: Bice-Bóca Hátrányos Helyzetűek és Nagycsaládosok Egyesülete, röviden: Bice-Bóca Egyesület.

Egyre több tagunk van, és az önkéntes programba bekapcsolódva lelkes fiatalokat is fogadunk egy-egy rendezvényünkön.

Közösségünk igazi családdá vált az évek során. Kezdetektől Helga (Tényi Sándorné) a vezetőnk, ő terelgeti a csapatot. Szombat a mi közös napunk, ekkor tartjuk klubfoglalkozásainkat Móron, a Szent Imre Közösségi Házban, amelyet a helyi kapucinus rend biztosít számunkra. Nagy álmunk, hogy egyszer egy valódi kis „otthont” hozzunk létre sérültjeink elhelyezésére.

Fontos számunkra, hogy minden ünnepünket méltóképpen megünnepelhessünk. A nagyobb alkalmakra játszóházat rendezünk, ahová bárkit szeretettel várunk. Ezek egyre népszerűbbek – húsvét, anyák napja, advent, karácsony: mind egy-egy csoda mindnyájunk számára.

Folyton járjuk az országot, igazi felfedezők vagyunk. Fellépések, kirándulások, színházlátogatás, főzőverseny, sportnap – e széles paletta nem álom: tesszük, élvezzük, és értékeljük mindezt.

Családunk arra törekszik, hogy megmutassuk, milyen kitartás és erő lakozik a „falak” mögött. Úgy gondoljuk, hogy mindenki megérdemli a teljes értékű élet lehetőségét.

A Bice-Bóca fogalom mögött nem csupán egy közösség rejlik, hanem valódi tenniakarás. Mi együtt mutatjuk meg, milyen őszinte, tiszta a sérültek világa: segítő és segített együtt alkotja a Bócacsaládot.

És hogy mi jellemez minket igazán? Három szó: szeretet, barátság, összetartozás.

„Jól csak a szívével lát az ember…” Ez a mi mottónk. Úgy gondoljuk, a valódi kincsek a felszín alatt rejtőznek. Az igazi akadálymentesítésnek – ahogy Helga mondta egyszer – elsőként az emberek szívében és lelkében kellene kezdődnie. Vagyis a fizikai akadályok leküzdése vajmi kevésnek bizonyul, ha a lelkekben feltornyosuló gátak még ott lapulnak. Sajnos hiába a rámpa, ha nincs, aki feltolja rajta a tolókocsit.

Nálunk nincsenek határok, mindenki „bócás”. Kölcsönösen elfogadjuk egymást, de a ledöntött falak ennél többet jelentenek. Nem csak egy segítő adhat valamit sérült társának, hanem fordítva is: tőlük is sokat lehet tanulni. Tisztaságuk, előítélet-mentességük, őszinteségük, szeretetük és kitartásuk példaértékű.

BICE-BOCA_logo_mor