Számtalan bócanyaralással a hátunk mögött még mindig nem mondhatjuk azt, hogy érzünk, tudunk, megtapasztaltunk mindent. Folyamatosan emlékeztetnünk kell magunkat mindarra, ami körülvesz minket, ami történik velünk.

Hiába egy nagy család a Bice-Bóca, és próbálunk nap mint nap tenni azért, hogy mi magunk is megtudjuk mutatni az élet valódi csodáit, a mindennapok rutinja minket is elsodor, és egy-egy nyaralás alkalmával jövünk rá arra, milyen értékes mindaz, ami körülvesz minket. A számos barát, a közös élmények, a megélt pillanatok, az apró gesztusok. Lehet, hogy belefeledkezve a mindennapokba ezek fel sem tűnnek, nem kapnak akkora hangsúlyt, pedig ezek azok igazán, amelyek megfűszerezik az életünket.

Az igazi, megélt csodákról szólt az utunk, próbáltuk napról napra felidézni mindazt, ami történt velünk, körülvesz bennünket. Minden nap gyűjtögettük ezeket az élményeket, és esténként megosztottuk egymással.

Mindazt a szépséget, amit a poroszlói Ökocentrumban láttunk, a nagykárolyi kastélyban a vihar utáni fogadtatást, hogy bár lezárták az egész létesítményt, leginkább a kastélykertet, minket mégis fogadtak. Utána pedig Antku István atya kalauzolt el minket a Károlyi család által építtetett templomban. Bár itt már éreztük a vihar szelét, ahogy érkezésünkkor, úgy most is szerencsénk volt, és csak a szállásra visszaérve csapott le az igazi nagy vihar.

Másnap, a Nyíregyházi Állatparkban már kevésbé voltunk szerencsések, de a Jóisten itt is fogta kezünket. Az utolsó egy órában jött csak a rossz idő, de végül mindenkinek sikerült fedezékbe vonulni és a megbeszélt időpontban buszra szállni.

A csütörtöki napunk a Szűzanyáról szólt. A kegytemplomba vezett utunk. Egy teljeskörű idegenvezetést is kaptunk, mielőtt a templom falai közé léptünk. Nem először jártunk itt, mégis azt éreztük, újult erővel, élményekkel és lelkülettel fervértezve tértünk ide vissza. Újra kellett kapcsolódnunk, megtalálni a belső hangot, megfogalmazni a kéréseinket, ami Szűz Máriához vezetett minket.

Délután pedig belevetettük magunkat az alkotásba. Őrangyalkás hagyományunkat kicsit újragondolva idén mindenki egy saját készítésű ajándékkal készült, de még ő maga sem tudta, kinek fogja átadni azt.

Amikor eljött a pillanat, mindenki meglepődve hallgatta a róla írt gondolatokat, amiket felismerve megkapta az ő kis ajándékát. Egy-egy bóca adta át a saját, kézzel dekorált kavicsát annak, akiről a jellemzés szólt.

Voltak kedves szavak, mosolyok, nagy ölelkezések, összeborulások, és közösen megállapodtunk abban, hogy ezt jövőre is folytatjuk.

Hazaindulásunk napján pedig kétfelé oszlott a csapat. Mezőkövesd volt az úti célunk. A csapat egyik fele a Matyó Múzeumban fedezhette fel a tárgyakban élő hagyományt, míg a csapat másik része a Zsóry-Gyógy- és Strandfürdőben pihente ki az elmúlt napok fáradalmait.

A buszra visszaszállva tudatosult bennünk, hogy megint eltelt a közös nyaralásunk. 5 tartalmas nap, tele élményekkel, mégis egy szempillantás alatt véget ért. Emlékekkel, élményekkel gazdagon tértünk haza és adtunk hálát mindazért, amit együtt ismét megtapasztalhattunk.