Nagyon hosszú, közel másfél hónap szünet után újra együtt volt a csapat. Egy nyárzáró családi napot töltöttünk együtt.

Sokan voltunk: fiatalok, segítők és gyerekek egyaránt. Rengeteg segítő kéz segítette a nap sikerét!

A mi Zoli bácsink, állandó buszsofőrünk, oszlopos tagunk volt a séf, aki pincepörköltet készített.

A Cserkészektől kaptuk kölcsön az üstöt és egy egeres játékot is, amit játékmesterünk, Vera hasznosított. Jó állomások, feladatok, nagyszerű csapatok versenyeztek egymással. Igazi versenyes lelkület: ez jellemezte a délelőttöt.

Sok-sok ember munkája, sok kéz segítsége kellett ahhoz, hogy összeálljon minden!

Az ebédet nagyon dicsérte a csapat. „Valami isteni volt az ebéd”- mondta Dávidunk, de mások is hasonló véleménnyel fogyasztották a menüt.

E közben szerelt fel a zenekar. Kaiser Tamás Borókával (Tóth Boróka, énekes) és Marcival (Pongrácz Márton, dobos) olyan hangulatot varázsoltak, hogy a csapat együtt énekelt velük, és volt tánc, vonatozás is. Igazán remek volt!

Pihenésképpen pedig kis megemlékezés, köszöntés volt a zárás.

Jó nyárvég volt vagy jó kezdés? Ki tudja! A lényeg, hogy egy szuper hangulatú napot tölthettünk együtt ismételten.